Ezúttal egyik új igazolásunktól, Völgyi Dánieltől kérdezhettek a szurkolók. Az ezekből összeállított kérdésekből kiderül, hogy a játékos hol kezdett el focizni, hogyan illeszkedett be a csapatba, ki a példaképe, illetve milyen tervei vannak a labdarúgó-karrierje befejezése után.

 

- Szegeden, a panelok között nőttem fel. Jó gyerekkorom volt, már akkor is a foci volt a mindenem. Annyira szerettem a labdarúgást, hogy néha az iskolát is hanyagoltam miatta. Egy normál családból származom, a szüleim mindent biztosítottak nekem, ami tőlük telhető volt. Ők is azt szerették volna, hogy minél előrébb lépjek a focikarrieremben, mindenben támogattak addig, amíg nem lettem keresőképes. Rengeteget köszönhetek nekik, főleg édesanyámnak és a nevelőapukámnak, akivel ötéves korom óta éltem együtt, ő nevelt fel engem. Szinte apukámként tekintek rá, nagyon jó a kapcsolatom vele. Emellett természetesen édesapámmal is jó a viszonyom.

- Mikor találkoztál először a labdarúgással?

- Szegeden, a Tiszavolán Fociusliban kezdtem el focizni hatéves koromban. Édesapám és a bátyám is futballista volt, ők azonban nem tudták ilyen magas szinten űzni ezt a sportágat.

- Hogyan emlékszel vissza a Gyirmótnál eltöltött időszakra?

- Nagyon pozitív emlékeim vannak. Az NB II-ből feljutottunk az első osztályba, ráadásul meghatározó játékosa voltam annak a csapatnak. Az utolsó, döntő meccsen az én gólom és gólpasszom is kellett ahhoz, hogy feljussunk az NB I-be. Ezért köszönet jár mindenkinek.

 

- Nem érezted visszalépésnek a karriered szempontjából az NB II-ben eltöltött időszakot? 

- Nem, hiszen az NB II is rengeteget erősödött az elmúlt időben, ezt láthatjuk a mostani bajnokságon is. Már akkor is több első osztályú megkeresésem volt - köztük a Debrecen is - de végül úgy döntöttem akkor, hogy a Gyirmótot választom. A hároméves szerződésből egy lett, hisz utána átigazoltam a Lokihoz.

 

- Kikérted valakinek a véleményét, mielőtt aláírtál Debrecenbe?

- Tisztában voltam az itteni körülményekkel. Az évek során többször is megkeresett Szima Gábor elnök úr, ám különböző okok miatt nem jött létre az akkori szerződés. Persze volt egy-két ember, akit megkérdeztem, mi zajlik Debrecenben, de nagyjából már ismertem a körülményeket. Tudtam, hogy egy komoly klubhoz kerülhetek, meg kellett ragadnom ezt a lehetőséget. Egyelőre furcsa még itt egy kicsit, hisz kilenc év után kerültem el otthonról egy új közegbe, városba. Sokan érkeztünk újak a DVSC-hez, köztük az edzők is. Jelenleg még barátkozom a várossal és a csapattal, próbálom visszanyerni azt a formám, ami engem illet. Ezen vagyok minden edzésen és hiszem, hogy előbb-utóbb sikerül.

 

- Hogy ment a beilleszkedés a csapatba?

- A magyar játékosokkal sokat találkoztam már ellenfélként, ilyen szempontból ismertük egymást. Szakály Petivel az utánpótlás válogatottban játszottunk együtt egy párszor, de azt gondolom, mindenki elfogadott, természetesen én is próbálok barátkozni és azonosulni a többiekkel.

 

- A csapattársak közül kivel érted meg magad a legjobban?

- Akihez most közelebb kerültem egy hónap után: Szakály Peti, Tőzsér Dani, Holman Dávid, Horváth Zsolt és Szilvási Peti. Ha bármilyen teendőm van a városban, vagy esetleg keresek valamit, ők mindig segítenek nekem.

 

- Mi volt eddigi karriered legszebb pillanata?

- Sosem felejtem el, amikor az ETO-val harminc év után megnyertük a bajnokságot. Az eddigi legszebb pillanat az a bizonyos meccs volt, a Fradi elleni hazai találkozó, amikor tudtuk, ha nyerünk, akkor már biztosnak mondható a bajnoki címünk. Ez a győzelem pedig az én tizenegyes gólomnak volt köszönhető. Felejthetetlen nap volt, remélem, a DVSC-vel is át tudok élni hasonló pillanatokat.

 

- Milyen terveid vannak a labdarúgó-karriered befejezése után?

- Lassan el kell kezdeni gondolkozni rajta, hisz 29 éves vagyok. Még egyelőre nem tudom, hogy mi lesz a foci után, de remélhetőleg valamilyen vállalkozásba kezdek majd bele.

 

- Melyik a kedvenc topcsapatod, és ki a kedvenc játékosod?

- Furcsa, de szeretem a Barcelonát és a Real Madridot is, viszont egyik sem a kedvenc csapatom, mert az nincs. Ha játékosban gondolkodom, akkor a brazil származású Ronaldót mondom, aki gyermekkorom óta nagy példakép a számomra.

 

- Miért épp a 15-ös mezben játszol?

- Az ETO-ba való kerülésemkor választottam a tizenötös mezt, valamiért nagyon szimpatikus volt számomra ez a szám. Szerencsére Debrecenben is szabad volt, és ebben a számban tudok játszani. A 15-ös mezben rúgtam eddig húsz gólt az NB I-ben.

- Kivel élsz együtt Debrecenben?

- Egy haverom lakását bérlem. Egy éve élek egyedül, előtte egy ötéves párkapcsolatom volt.

 

- Jelent-e plusz motivációt számodra a Loki megkeresése?

- Természetesen, hisz egy nagy múltú klubról van szó. Sokat játszottam a Loki ellen az évek során, tudom, milyen eredményeket értek el az elmúlt években. Magyarország egyik, ha nem a legprofibb klubjába jöttem, szeretnék jó eredményeket elérni. Két évre szól a szerződésem, szeretnék minél előrébb végezni a csapattal a tabellán, és egyénileg is próbálom a legjobbamat nyújtani, hogy szurkolók és az edzői stáb is elégedett legyen velem. Nem tudom megígérni, hogy ez minden meccsen adott lesz a részemről. Viszont nap mint nap azon vagyok, hogy minél eredményesebb legyen a DVSC.