Hosszú éveken keresztül a DVSC egyik legbiztosabb pontjának számított, az élvonal legjobb védői között tartották számon, szombaton azonban (és hat nappal korábban, vasárnap is...) arra volt szükség, hogy játékával a Loki második csapatát segítse az osztályozó sikeres megvívásában. A 39. születésnapját augusztus 19-én betöltő Mészáros Norbertnek meg sem fordult a fejében, hogy valamilyen indokkal lemondja a mérkőzéseket: Tiszafüreden és a pallagi visszavágón is pályára lépett, a DVSC II pedig kettős győzelemmel, gólt sem kapva jutott fel az NB III-ba.

- Nem éreztem tehernek, hogy a »kis Lokiban« kellett játszanom, ezúttal ott számítottak rám, én pedig igyekeztem úgy futballozni, hogy ne érhesse szó a ház elejét – mondta a kilencszeres válogatott Mészáros Norbert. – Egyébként két meccset a bajnokságban is játszottam, a furcsa talán csak az volt ebben, hogy némelyik csapattársam a kora alapján a fiam lehetne. A Tiszafüred elleni osztályozó színvonala nyilván messze volt egy élvonalbeli bajnokiétól, ugyanakkor itt is muszáj fegyelmezettnek lenni, egy ilyen párharcban is teljesíteni kell. Legjobb tudásom szerint próbáltam segíteni, remélem, sikerült.

Mészáros Norbert 14 esztendeje, 2005 nyarán igazolt át Debrecenbe, akkor még a középpálya jobb szélén futballozott, hogy aztán kirobbanthatatlan legyen a védelem tengelyéből. Háromszáztizenöt NB I-es találkozójából 263-at a Loki színeiben játszott (ezzel Dombi Tibor, Sándor Csaba, Bernáth Csaba, Szatmári Csaba és Sándor Tamás mögött a hatodik legtöbb NB I-es meccse van), ám azt is látni kell, a 2018–2019-es idényben már csak két bajnokin lépett pályára. Augusztus 10-én, a Mol Vidi ellen (1–1) hét perc jutott neki, szeptember 1-jén pedig kilencven percet töltött a pályán a Haladás (1–1) ellen. Még az is elképzelhető, hogy az a találkozó jelentette neki a búcsút az első osztálytól.

- Hogy mi lesz velem? Június harmincadikáig van szerződésem a klubbal, és nem szabad elfelejteni, két hónap múlva már harminckilenc esztendős leszek – folytatta Mészáros Norbert. – Tisztában vagyok vele, a gyorsaságom már nem a régi, ráadásul a helyet sem szeretném elvenni a fiatalok elől. Nem tagadom, ahogy a magunk mögött hagyott idényben mentek a hetek, belegondoltam, meglehet, ez az utolsó NB I-es idényem. Érzek még magamban erőt, nem vagyok rossz állapotban, de tudomásul kell venni, mindennek eljön az ideje. Nyilván nem akarom egyik pillanatról a másikra befejezni a futballt, szeretnék még játszani, de arra is felkészültem, hogy erre nagy valószínűséggel nem az első osztályban lesz lehetőségem.

Nemzeti Sport