- Hogy érzed magad a csapatnál?

- Remekül vagyok, köszönöm szépen. Úgy gondolom, maximálisan sikerült beilleszkednem, jó kapcsolatot ápolok mindenkivel. Így 24 évesen azt mondhatom, karrierem és pályafutásom szempontjából a lehető legjobb helyen vagyok. A fejlődésem alapján Erdélyi Miklós kapusedző jó hatással van rám, csakúgy, mint a két kapustársam, akiktől szintén sokat tanulok.

- Egy évvel ezelőtt igazoltál Debrecenbe, hogyan látod a mögötted álló időszakot?

- Nem volt egyszerű egy évem. Az NB III-ból érkeztem, így fel kellett vennem az NB I-es tréningek ritmusát. Rengeteget edzettem, úgy érzem, az elvégzett munkának köszönhetően sokat erősödtem, és ami még fontosabb, sokat gyorsultam. Amikor leigazolt a DVSC, a tartalékcsapatban védtem, és szerencsére sikerült feljutnunk a harmadosztályba. Azt gondolom, jól teljesítettem, és a kis Loki vezetőedzője, Szatmári Csaba ebben meg is erősített, amikor négy találkozó után csapatkapitánynak választott.

- Tavaly télen másfél éves szerződést kötött veled a klub, amely most újabb három esztendővel meghosszabbította a kontraktust…

- Nagyon örültem és szívesen fogadtam a megkeresést, alig vártam, hogy minél hamarabb aláírjam a papírokat. Első körben szeretném meghálálni a bizalmat és szeretnék még többet fejlődni a DVSC-nél, hogy idővel első számú kapusként számítson rám a klub. Mint említettem, elsősorban az NB III-as csapatban kaptam lehetőséget eddig, de több élvonalbeli találkozón is leülhettem a kispadra. Ezeken az összecsapásokon testközelből is megérezhettem, átélhettem, hogy milyen a debreceni futballhangulat, továbbá milyen ritmusa és tempója van egy első osztályú bajnokinak.

- Sokan nem tudják, de már pályára léptél egy NB I-es mérkőzésen, igaz, nem kapusként...

- A Nyíregyháza játékosaként egy, az őszi szezonból elhalasztott bajnokit pótoltunk tavasszal még 2015-ben. A szabályok értelmében a télen érkező futballisták nem léphettek pályára azon a meccsen, így mindössze tizennégyen maradtunk, melyből hárman kapusok voltunk. Balogh Jani védett, míg a másik kapus, Ovszijenko csatárként kezdett. A Paks ellen 1-1-re végződő meccs hajrájában én is megkaptam a lehetőséget, és szintén támadóként álltam be. Furcsa érzés volt, hisz nem arról álmodtam, hogy mezőnyjátékosként mutatkozom be az élvonalban, de persze örültem neki. Itt Debrecenben azért dolgozom keményen napról napra, hogy kapusként is meglegyen az első élvonalbeli mérkőzésem, mondhatni, újra debütáljak az NB I-ben.

HB