FŐOLDAL»HÍREK
»Gyorsan leküzdötte a kezdeti nehézségeket

Gyorsan leküzdötte a kezdeti nehézségeket

2017-07-07 10:20

Interjú Kusnyír Erikkel, a DVSC első csapatával készülő 17 éves tehetséggel.



Kedden számoltunk be róla, hogy a DVSC első csapatával készül a Debreceni Labdarúgó Akadémia 17 éves játékosa, Kusnyír Erik. A Kárpátalján született, védekező típusú labdarúgó szerdán, az 5-0-ra megnyert Cigánd SE elleni felkészülési mérkőzésen lehetőséget kapott Herczeg András vezetőedzőtől, és a bemutatkozás nem is sikerülhetett volna jobban, hiszen fél órát töltött a pályán, és a negyedik, valamint az ötödik gól előtt ő adta a passzt. A tehetséges játékos a honlapunknak adott interjúban beszél a Debrecenbe költözéséről, a kezdeti nehézségekről és a foci iránti szeretetéről.

- Védekező típusú játékosként az első felnőtt Loki-meccseden két gólpasszal nyitni nem rossz teljesítmény...

- Próbáltam a legtöbbet kihozni. Jól éreztem magam a pályán, élveztem a játékot. Nem görcsöltem, hanem igyekeztem megragadni a lehetőséget. Bandi bá azt kérte tőlem, hogy bátran és keményen futballozzak, harcoljak meg minden labdáért, és én ennek megfelelően álltam a meccshez. A mérkőzés után a vezetőedző megköszönte a játékot, és megdicsért. Örülök, hogy jól sikerült a bemutatkozásom.

- Egy ilyen tehetség bizonyára már akkor rúgta a bőrt, amikor még járni is alig tudott.

- Nem a foci volt az első sport, amit kipróbáltam. Alsókerepecen, ahol születettem apukám először kick-boxra vitt, úgy gondolta, ez illene hozzám. Amikor edzéseken a futópályán kellett róni a köröket, középen, a füves részen mindig fociedzések és meccsek zajlottak, én pedig állandóan ezt néztem, oda vágytam. Hét éves lehettem, amikor egyszer megkérdeztem apukámat, kipróbálhatnám-e ezt a sportot. Elvitt egy tréningre, és én rögtön megszerettem. Így kezdődött minden.

- Hogy jutottál el a Debreceni Labdarúgó Akadémiáig?

- Tizenkét éves voltam, amikor a szüleimet és az otthonomat magam mögött hagyva a tőlünk közel négyórás útra lévő Lvivbe költöztem, és a helyi utánpótlás csapatban kezdtem el futballozni. Három évig játszottam ott, jól ment a foci, majd Rózsa Sándor közbenjárására kerültem a DLA-hoz. Fél éven át azonban visszajártam Tarpára, a megye I-es felnőtt csapatban futballoztam, az edzéseket viszont az akadémián végeztem.

- Fejlődésed szempontjából mennyit jelent, hogy itt nevelkedhetsz?

- Nagyon sokat. Az elmúlt egy évben Sándor Csaba kezei alatt dolgoztam, nála mindig nagy a fegyelem az edzéseken, koncentrálni kell és keményen dolgozni, ami a fejlődésünket szolgálja. Úgy érzem, sokat változott - jó irányba – a játékom, amit elsősorban neki köszönhetek.

- A beilleszkedés hogy ment?

- Mivel elég korán elkerültem a szülői háztól, így az újabb költözés nem jelentett nehézséget. A kollégiumban mindenki kedves volt, az iskolában is megértőek voltak velem, ami azért számított sokat, mert gondjaim voltak a nyelvvel. Bár anyukám magyar, de apukám csak ukránul tud, így otthon mindig így beszélgettünk.

- Debrecenbe kerülésedkor hogy küzdötted le ezt az akadályt?

- Megértő, segítőkész emberek vettek körül. Eleinte szinte semmit sem tudtam magyarul. Sem az írás, sem az olvasás nem ment. Szerencsére azonban nagyon gyorsan elsajátítottam a nyelvet, már szinte mindent megértek. A suliban továbbléptem a következő évfolyamba, tehát minden jól alakul. Most azt szeretném elérni, hogy minél hamarabb megragadjak az első keretben, és bemutatkozzak az NB I-ben.
(NyD)

Aktuális hírek, események