Új sorozatunkban azokról a Loki utánpótlásában futballozó gyerekekről írunk, akiknek édesapja annak idején a DVSC-ben rúgta a bőrt, és jó esély van rá, hogy fia is követi példáját.

Fia is a nyomdokaiba lép-e? Egyelőre korai lenne megjósolni, mindenesetre jó úton halad, és könnyen elképzelhető, a szurkolók pár év múlva a Nagyerdei Stadionban csodálhatják meg, hogy a „kis Vada” miként kergeti őrületbe az ellenfél védőit.

- Nagyon szeretnék egyszer a Loki első csapatában futballozni – fogalmazta meg legnagyobb vágyát Vadicska Olivér. – Tudom, hogy apu sokáig a DVSC játékosa volt, ez még inkább ösztönzőleg hat rám, remélem, én is eljutok addig, mint ő. Számára elsődleges a tanulás, és igaza van, fontos ez is, de szerintem a kettő együtt megoldható. Igyekszem jó jegyeket kapni, emellett a pályán is jól teljesíteni, így mindenki elégedett lehet. Jelenleg a DVSC U16-os csapatában játszom, ősszel még csak egy gólt rúgtam, de elég sok a keretben a támadó, és amikor nem férek be, akkor az idősebbek között, a Loki U17-es másodosztályú csapatában játszom. 

Jelenlegi edzője, Németi János véleménye Vadicska Olivérről: - Megvan benne a tehetség, ügyes, technikailag képzett. Jól lát a pályán, jó a játékmegoldó képessége, és nagyon szorgalmas. Fizikálisan van némi lemaradása, de idővel utolérheti magát. Remélhetőleg hasonló pályát fut be, mint az édesapja.

Ahogyan apukája, Vadicska Zsolt vélekedik róla: - Az adottságai meglennének ahhoz, hogy magas szinten kvalifikált labdarúgó váljon belőle, viszont ehhez rengeteg szorgalom és alázat kell. Tizenhárom éves korában az egyik meccsen volt egy hatalmas ütközése, ami után kórházba kellett szállítani. A történtek mély nyomokat hagytak benne, azóta félénkebben futballozik. Ha ezen túl tud lépni, és fizikálisan utoléri magát – mert jelenleg a testi adottsága még nincs a tizenhat éves életkorral egyensúlyban -, akkor fűzhet magasabb reményeket. Egy biztos, mindene a labdarúgás.