Ellepte Budapestet Debrecen. Abszurd, de akár így is fogalmazhatnánk. Az M3-as autópályán más sem lehetett látni, csak piros-fehér sálakkal, zászlókkal feldíszített járműveket, amelyekből a szurkolók teljes hangerővel ordították kedvenc csapatuk nevét. A stadiont csak lassan lehetett megközelíteni, akkora volt a dugó, de emiatt főleg a későn érkezők bánkódhattak. Hatalmas volt az összefogás, a pesti emberek ugyanúgy éltették a DVSC-t, mint a debreceniek. De nem csak a szurkolók, hanem az egész labdarúgószakma bízott a mieinkben. Csakhogy egy példát említsünk: sportigazgatónknak, dr. Bartha Csabának a meccs előtt még a Vasas-pályán akadt egy kis dolga ? egy gyúrópadot kellett elhozni, mivel a Levszki többet igényelt az előírtnál -, és éppen akkor ért oda, amikor az angyalföldiek első csapata edzett a centerpályán. Ahogy Laczkóék meglátták a korábban a fővárosiaknál dolgozó klubvezetőt, azonnal megszakították a tréninget, és elkezdték kiabálni a ?hajrá, Loki?-t.

 

A stadion környékén azonban főleg a kétségbeesett ?jegyet vennék? könyörgést lehetett hallani. Bizony bánhatta az, aki nem vette meg időben a belépőt, ugyanis ma délelőttre már mind a 34 ezer tikett gazdára talált. Tény, ekkora érdeklődésre senki sem számított, persze sokat lendített, hogy a DVSC-TEVA idegenben nyerni tudott, ami fellelkesítette a sikerre éhes focibarátokat.

 

Leírhatatlan az az érzés, amely elfogta az embert, amikor a két csapat bevonult a pályára. Tombolt a lelátó, egyszerre emelkedtek fel a magyar zászlók és a Loki-sálak. Csodálatos, csak az tudhatja, aki a helyszínen élte át. ?Néhány óra múlva egy új világban érek földet.? Ez a transzparens feszített a debreceni ultraszektornál. Semmi feltételes mód, csak egy optimista kijelentés. Ennyire bíztak a szurkolók a csapatban. Az ember alig tért magához, sokan észre sem vették, hogy elkezdődött a meccs. Pedig a vendégek nagyon belekezdtek, az ötödik percben egy akkora kapufát lőttek, hogy ha az bemegy, nehéz helyzetbe kerültünk volna, egy gyors kontra után azonban éppen előttünk adódott lehetőség. Kimaradt, de a 13. percben felrobbant a stadion: Coulibaly hatalmasat küzdött a labdáért közel az alapvonalhoz, visszapasszolt, a lendületből érkező Varga József pedig 18 méterről hatalmas gólt ragasztott a bal felsőbe. A saját nevelésű középpályás lassan BL-specialista lesz, már a harmadik gólját szerezte ebben a küzdelemsorozatban.

 

A vezetés megszerzése után nagyon beszorultunk, nehezen tudtunk átjönni az ellenfél térfelére, ráadásul a Levszki nem csak fölényben, de veszélyesen is futballozott. Egy jó csapat viszont attól jó, hogy a kevés lehetőségét is gólra tudja váltani. Nos a mi csapatunk ma ilyen volt. A 36. percben Rudolf Gergely cselezte ki védőit, kapura fordult, majd 17 méterről szinte ugyanoda lőtt, mint előtte csapattársa. Még vége sem volt az első félidőnek, de már hullámzott a közönség, pedig általában ezt csak a meccs lefújása előtt szokták. Csakhogy a szurkolók boldogok voltak. Nagyon boldogok.

 

A szünetben sem unatkoztak a nézők, ugyanis a kivetítőn megismételték a góljainkat, amitől csak még jobb lett a hangulat. A Levszki nem adta fel, a második félidőben is ment előre, de támadásaikban már nem volt annyi erő és elszántság. A DVSC-TEVA kontrákra épített, ilyenkor bizony zavart tudtunk okozni, több gól azonban már nem született.

 

Ahogy a szurkolók írták, egy új világban értünk földet: bejutottunk a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Micsoda meccsek várnak ránk! Szép volt, fiúk!

 

 

Puskás-stadion, 34 000 néző. Vezette: Bo Larsen (Sonderby, Norrestrand - dánok)
DVSC: Polekszics ? Bodnár, Komlósi, Mészáros, Leandro ? Czvitkovics (Fodor 81.), Varga, Ramos, Szakály (Dombi 58.) ? Rudolf (Oláh 89.), Coulibaly
Levszki: Petkov ? Benzoukane, Topuzakov, Rabeh, Minev ? Soares, Sarmov, Bardon, Joaozinho (Tasevski 60.) ? Yovov ? Hristov (Ortega 76.)
Gól: Varga J. (13.), Rudolf (36.)
Sárga lap: Sarmov (9.), Leandro (21.), Ramos (37.), Zé Soares (52.), Varga J. (61.), Dombi (76.)