Idén májusban adták át a Debreceni Labdarúgó Akadémiát Pallagon, a világszínvonalú létesítményben több mint tíz utánpótlás csapat, a két NB III-as és a DVSC-TEVA első gárdája készül. Az intézmény első embere, Herczeg András válaszolt a Hajdú-bihari Napló kérdéseire.

- A lehetőségeink sokkal jobbak lettek, most olyan dolgokra is lehetőségünk van a munkánk során, amiről korábban csak álmodhattunk. Amióta ennyi minőségi pálya áll rendelkezésünkre, tudunk egyéni képzéseket, csapatrész foglalkozásokat tartani és mindezt megfelelő körülmények között. Teljesítménymérő rendszerrel vizsgáljuk a fiatalok futómennyiségét és minőségét, s mivel most már kifogástalan talajú pályáink vannak, a labdabiztonságban, a játékgyorsaságban is sokat tudunk javulni. Ugyancsak fontos, hogy az edzések és a mérkőzések képi rögzítésére is van lehetőségünk, az edzők és a gyerekek együtt ki tudják értékelni a látottakat. Hozzátenném, hogy az iskolákkal nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítenünk. Az természetes, a Balásházyból délelőttönként ide jönnek a gyerekek és ez benne van az órarendjükben, de a többi iskolából egy héten egyszer busszal elhozzuk, illetve visszük a tanulókat.

- Tíz akadémiai gárda, a két NB III-as együttes, a nagycsapat, illetve a Loki Focisuli csapatai készülnek Pallagon. Tizennégy tréner dolgozik a fiatalokkal, ebből kettő kapusedző és egy rehabilitációs szakember.

- Novemberben két napon át voltak a vendégeink a belga szakemberek, többféle szempontok alapján vizsgálták az itt folyó munkát. Nem csak a szakmai, hanem a gazdasági, szerkezeti felépítésünket is tanulmányozták, de kíváncsiak voltak a klub és az akadémia filozófiájára, stratégiájára, illetve az egészségügyi hátterére is. Mindenre kiterjedő volt a belgák vizsgálata, megnézték az edzéseket, beszélgettek az elnök úrral, a DVSC vezetőedzőjével, Kondás Elemér úrral, az utánpótlásban dolgozó trénerekkel, játékosokkal és az első gárda saját nevelésű focistáival. Tanulmányozták az edzésterveket, a hosszútávú-, középtávú- és rövidtávú ciklusokba egyaránt. A felmérések eredményeit márciusban teszik közzé.

- Valóban úgy alakult, hogy mind a négy együttesünk a Videotonnal találkozott és sokan felkapták a fejüket, mert négy korosztályban is legyőztük a fehérváriakat, 13–2-es gólkülönbséggel. Nos, ez nagyon szép eredmény, de nem szoktunk az eredményeknek nagy jelentőséget tulajdonítani. Nekünk az a filozófiánk, hogy a jól teljesítő, tehetséges gyerekeknek az egyel följebb található korosztályban lehetőséget adjunk a bizonyításra. Lényeg, hogy a srácokat mindig új ingerek érjék és képesek legyenek a rejtett tartalékaikat is előhozni magukból. Érdekesség, hogy a két NB III-as csapatból, a DVSC-DEAC-ból és a Létavértesből ki tudnánk állítani egy olyan tizenegyet, amely még játszhatna az ifik között... Tehát nem az eredmények a fontosak, hanem az, hogy a játékosok fejlődjenek. Úgy vélem, a Debrecenben évek óta jól működik az a struktúra, hogy a srácok az idősebbek között szerepeljenek. Most már az NB I-es csapatok tartalékegyüttesei nem szerepelhetnek a másodosztályban, ezért ott egy lyuk keletkezett, de bízunk benne, hogy a Létavértes feljut az NB II-be és akkor visszaáll a korábbi szerkezet és ott is szerepelhetnek majd tehetséges fiataljaink.

- Annyit azért szeretnék elöljáróban kijelenteni, hogy egészen más egy olyan együttesbe beépíteni a fiatalokat, amely a középmezőnyben szerepel, mint a DVSC-be, ahol folyamatosan a bajnoki cím, vagy a nemzetközi kupaindulás a cél. Nálunk nehezebb helyzetben vannak a fiatalok az említett célkitűzések miatt. Ezért tartom nagy sikernek, ami az utóbbi tíz évben Debrecenben megfigyelhető volt: eredményes is volt a csapat és nagyon sok saját nevelésű futballista szerepelt a Lokiban. A múlt héten például, a Honvéd ellen öt debreceni nevelés lépett pályára, kedden Dunaújvárosban a Magyar Kupa-mérkőzésen másik öt helyi labdarúgó szerepelt. Jelenleg is és a jövőben is az lesz az alapelvünk, hogy minél több helyi kötődésű futballista játsszon a DVSC-ben. Természetesen itt a partnereinket is meg kell említeni, a Debreceni Sportiskolát, a DEAC-ot és a Debreceni Honvéd Olasz Focisulit, mint remek utánpótlás-műhelyeket.

- Szokták mondani, hogy most van pénz a labdarúgásban. Igen, három éve létezik a TAO-támogatás, amely nagy segítség a kluboknak és az utánpótlás-központoknak, mert sokat javulhat az infrastrukturális hátterük, de ez csupán három esztendő, míg külföldön húsz éve ilyen akadémiákon, ehhez hasonló nagyszerű létesítményekben pallérozódnak a játékosok. Tehát alaposan le vagyunk még maradva, de biztos vagyok benne, azok a srácok, akik most nőnek fel, azoknál a képzések pozitív hatása jelentkezni fog felnőttkorban. Egyébként sokszor felvetődik, hogy „külföldi tréner vagy magyar edző”, úgy gondolom, hogy vannak jó és kevésbé felkészült szakemberek itthon és külföldön is, ahogyan ez minden szakmára elmondható. Azt látom üdvözítő megoldásnak, hogy nem dugjuk a homokba a fejünket. Igenis meg kell nézni, máshol mi működik jól és ezeket a módszereket fel kell használnunk Magyarországon is. Nyitottnak és tájékozottnak kell lennünk, akár más sportágakból is lehet meríteni hasznos dolgokat.

- Nagyon fontos a vidéki talentumok felfedezése. Ugyebár van a Bozsik-program, ami egy nagyszerű kezdeményezés. Azonban ha egy kis településen, részt vesz ebben a programban a gyermek, még nem megoldott a rendszeres, heti képzése. Sok partnerklubunk van a megyében és azon kívül is, ezeknek a körét folyamatosan bővíteni szeretnénk, mert fontos a vidéki labdarúgás felkarolása. Rengeteg múlik a kiválasztáson, rendszeres foglalkozásokat szeretnénk biztosítani, adott esetben kisebb alközpontok létrehozásával, ahová rendszeresen járnának ki az edzőink, vagy a közelből beutaztatni a fiatalokat. De jelentős orvosi, pszichológiai háttér nélkül sem tudunk hatékonyan működni, szükségesek az antropometriai vizsgálatok, melyek során azt is fel tudnánk mérni, hogy egy 10-12 éves fiú mennyire alkalmas a sportág későbbi, magas szintű űzésére. Hiszen lehet, hogy belefektetnek több évnyi munkát és tizennyolc évesen kiderül róla, nem alkalmas a futballra.
Tamás Nándor