kapusedző, scout

• Szül.: 1957.04.11 Hajdúsámson
• Klubjai edzőként: Vámospércs (játékosedző 1993-1995), DSI (1995-1997), Olasz Focisuli (1996-2004), DVSC (kapusedző, 1997-1999), az utóbbi három csapatnál párhuzamosan dolgozott, DVSC első csapat (kapusedző, 2004-2010), DVSC utánpótlás kapusedző (2010-)
• Sikerei edzőként: a megyei első osztály bajnoka (1994, Vámospércs), tornagyőzelem Olaszországban (2000, Olasz focisuli), kapusedzőként öt bajnoki cím a DVSC-vel (2005, 2006, 2007, 2009, 2010), négy Szuperkupa-győzelem (2005, 2006, 2007, 2010), két Magyar Kupa-győzelem (2008, 2010)

Klubjai játékosként: Debreceni Téglagyár (1971-1973), MGM Vasas (1973), DMTE (1973-1977), Honvéd Papp József SE (1977-1979), DUSE (1979-1982), DMVSC és DVSC (1982-1993), Vámospércs (1993-1995), Hajdúsámson (1995), Sényő (1996), Nyíregyháza (1996-1997), Kisléta (1997-1999), Tarpa (2000), Jánkmajtis (2000-2004)

Sikerei játékosként: katonaválogatott (1979, Honvéd Papp József SE), utánpótlás-válogatott, az „Év kapusa” (1985, 1986, DMVSC), KK-ezüstérmes (1986, DMVSC), az NB II bajnoka (1993, DVSC), a megye I. bajnoka (1999, Kisléta), a megyei II. bajnoka (2000, Tarpa)

Amikor Supka Attila 2004 novemberében átvette a DVSC csapatának irányítását, a kapusedző Mező József lett. Kezei alatt dolgozott többek között Sandro Tomic, Csernyánszki Norbert, a fiatal Hamar Zsolt, Balogh János és Vukasin Polekszics. 2011 januárjától a DVSC utánpótlás kapusedzéseit vezeti. 

És hogy milyen kapus volt Mező József? Együtt lélegzett az előtte játszó védőkkel, együtt élt a játékkal. Hátulról remekül irányított. Kitűnőek voltak a reflexei, közeli bombák egész sorozatát képes volt gyors mozdulatokkal hárítani. Jól jött ki kapujából és viszonylag alacsony termete ellenére a légtérnek is ura volt a kapuja előtt.

Húsz évet védett Debrecenben, játszott 161 NB I-es találkozón, kétszer megkapta az "Év kapusa" címet, egyetlen hiányérzete, hogy nem lehetett válogatott.

Első edzője, az édesapja, idősebb Mező József faragott belőle kapust, mert eredetileg balszélső volt. A Göcs, azaz az MGM Vasas ifiedzője, Kardos Lajos vitte el a DMTE-hez 1973-ban, a következő évadban az ifiben védett, ám heti két alkalommal a nagyokkal tréningezhetett. A felnőttek között 1975-ben debütált, a bemutatkozás jól sikerült, hiszen érintetlen maradt a kapuja, nulla nullát játszottak itthon az Ózddal. Katonaként a Honvéd Papp József SE-ben védett, majd a leszerelést követően a DUSE szerződtette. Az újabb váltásra 1982-ben került sor, a fehér feketéket elhagyva a DMVSC-hez igazolt. Két éven át még a második számú cerberusnak számított Szűcs István mellett, de 1984-ben az NB II-ben a tavaszi idényben már ő volt az első számú kapus. Éveken keresztül kimozdíthatatlan volt, pályafutása utolsó éveiben felváltva védett Horváth Bélával. Három ízben volt az NB II-es bajnokcsapat tagja, tehát a kiesések után sem hagyta cserben klubját. A legjobb teljesítményt 1984-88 között nyújtotta. 1984 őszén hétről hétre bravúrok sorozatát mutatta be, nagy szerepe volt abban, hogy a DVSC sorra legyőzte a nagy budapesti csapatokat. Gyakran kapott nyolcas, de egyszer-kétszer kilences osztályzatot a Népsporttól. Az ő bravúrsorozata eredményezte a Debrecen első Üllői úti pontszerzését. Sokak szerint 1986-ban, a világbajnokság éveiben ő bizonyult a legjobb magyar kapusnak. A válogatás igazságtalansága volt, hogy nem jutott ki a vb-re. 

Született tehetségén kívül sikerének titka a példás szorgalom. Gyakran órákig gyakorolt, túlórázott. Mert készült arra, hogy övé lesz az első számú mez - és így történt! Ő volt minden idők egyik legjobb (ha nem a legjobb) debreceni kapusa.